Soha ne feledjük: a horgolás élmény, ami jót tesz a léleknek, kiváló stresszoldó, teret ad a kreatív gondolatoknak és fejleszti az önismeretet.

2014. január 17., péntek

romantikus csősál

Nagyon puha, flitterekkel megbolondított fonalba akadtam a kedvenc lelőhelyemen. Vettem belőle rögtön egy fehéret és egy lilát. A végeredmény pedig egy csősál lett, körkötéssel készült. Sima szemekkel kötöttem körbe-körbe.




2014. január 7., kedd

a kezdetek

Igazából az egyik barátnőm tette a bogarat a fülembe, amikor a szilveszter esti beszélgetés közben elmesélte, hogy megtanult horgolni és mennyire kikapcsolja és pihenteti egy keményebb nap után, vagy csak az alkotás öröme hozza lázba. Soha életemben nem tudtam horgolni, kötni viszont kb. 25 évvel ezelőtt tanultam meg, amikor Nővérem főiskolára járt, a vonaton sokat kötött és mellette szépen elsajátítottam az alapokat. Ezeket a mélyen fekvő tudáselemeket leporolva Anyukámtól elkértem az ezer éves kötőtűt, ami még megmaradt és a bármirejójútyúb segítségével felelevenítettem a kötés alapjait. De mivel a fonalam sem volt szép és a kötőtű vége is megkopott, így január első napjaiban az volt a legfontosabb dolgom, hogy beszerezzek egy új kötőtű párt és némi szép fonalat. A helyi kis boltban sikerrel jártam és mint kiderült, hogy kicsinysége ellenére hatalmas fonalválasztékkal rendelkezik. Az első alkotás nehezen sikerült, laza is lett és alaktalan is, majd bővíteni is kellett, aztán ki is nyúlt, nyilván a helytelen fonalválasztás miatt is, de ezt meg sem mutatom. De! Ez volt az a pont, ahol nem sarokba dobtam az eszközöket, hanem felszívtam magam és elhatároztam, hogy igenis tudok én jobbat és folytatom. A második projektek már fikarsznyival jobbak lettek, de még szépnek nem voltak ezek sem mondhatóak. Végül segítségül hívtam a fészbukon található rengeteg kötős-horgolós csoport mintagyűjteményét, illetve a pinterest is jó barátom lett. Elkezdtem hörcsög módjára begyűjteni a szebbnél-szebb munkákat, gyakorlatilag semminek se tudtam ellenállni. Azért az ízlésem kifinomult volt annyira, hogy nem töltöttem le mindent, de majdnem mindent sikerült. Talán két egész élet is kevés lenne arra, hogy ezek a remekművek elkészüljenek. És ezek a minták/gyűjtemények arra is jók, hogy ösztönözzék az embert arra, hogy ha egyet befejez, akkor rögtön kezdje is a másikat. Legalábbis nálam az a tapasztalat, hogy jó, akkor ha ez kész, akkor utána az jön, és utána az, és az sem maradhat ki a sorból és jajj, Istenem, mikor lesz minden kész?! Persze tartok én is pihenőnapot a kezem és szemem megóvása érdekében, de egyébként hajszolom mindig az aktuális projektet a végeredmény elérése érdekében. Tehát kötőtűre fel! Hajrá!